"A hit a szívből származik, a tudás az elméből"

2019-03-04

Fogadják szeretettel... 

"A hit a szívből származik, a tudás az elméből"

 Szívből (el)hiszi azt, hogy sikeres lehet? És azt, hogy jelenleg is sikeres (alkat)? Vélekedik-e úgy önmagáról, valóban elhiszi-e, hogy "egy olyan ember vagyok, aki eléri a célját, megérdemli a sikert?"

 Munkám során sokszor találkozom azzal a paradoxonnal, hogy a vágyott cél egyben a kiindulási feltétel. Ez alatt alatt konkrétan azt értem, hogy a változás alapfeltétele maga a változás, a változásra való nyitottság. A cél például lehet az, hogy sikeres legyek látható eredménnyel (kinek ugye mi a siker az más kérdés), de anélkül, hogy ezt elhinném igazán szívből magamról- nehezen fog bekövetkezni és főleg tartósan. 
 Amikor klienseimmel dolgozom folyamatban, általában el szokott jönni egy pont -lehet, hogy már mindjárt az elején- amikor széttárom a kezeimet...nem tudok segíteni, mert hitet, önmaga sikerességébe vetett bizalmat, hitet én sem tudok instant biztosítani...(na jó, tudok szerencsére segíteni)

 De! Elindíthatjuk a változást önmagunkban: tudatosítsuk magunkban (figyeljük magunkat tudatosan), hogy amit gondolunk, érzünk -akár magunkról negatív módon- azokat JELENLEG gondoljuk, érezzük így. Adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy akár holnaptól ez változhasson. Nyissuk meg magunkat az új felé- önmagunkkal kapcsolatban is.

 A másik az fontos dolog, hogy NE BÁNTSUK önmagunkat! Hagyjuk tudatosan abba, hogy változatos módon lehúzzuk önmagunkat, mint pl. "béna vagyok", 
"megint nem sikerült"..stb.. Azt gondolom, hogy mindenki tudja, ha jobban belegondol, hogy hogyan és milyen módon bántja profin saját magát..

 Amikor elindulunk egy úton, szeretnénk ezt a hitet, bizalmat megtartani, akkor segíthet bennünket egy olyan szimbólum, tárgy is ami vágyott jóra, szépre emlékeztet bennünket és a sikeresség vagy boldogság felé tartó úton megtart. Lehet ez egy saját kezű műalkotás, boldogság karkötő, egy idézet, egy tetoválás, bármi amit pozitív jelentéssel ruház fel a tulajdonosa ... Rápillantva eme sikeresség, boldogság általunk választott alkotására erőt meríthetünk utunkhoz és talán hamarosan hívből elhisszük azt, amire vágyunk, hogy megérdemeljük, bekövetkezik. 💗

"Hús-vér anya vagyok, nem egy illusztáció"

2019-03-14

Bizonyára léteznek tökéletes anyukák. Olyanok, akik imádják anyaságuk (majdnem) minden pillanatát. Derűsek, boldogok, elégedettek az életükkel, csemetéikkel. Kívánatosak, szépek és a párkapcsolatuk is természetesen rendben van. Mondanom sem kell, hogy munkájukban is sikeresek (amennyiben dolgoznak) és anyagilag sem szűkölködnek. Jut idejük mindenre, önmagukra is természetesen és még az idegeik is rendben vannak...

Nos, nem tudom, hogy ki hiszi el, hogy léteznek valóban ilyen tökéletes anyukák. 🙄  Örök optimistaként szeretném azt hinni, hogy léteznek....

 De miért is ne léteznének? Hiszen amikor végignézem a közösségi oldalakon a szép kirakati képeket - ezt látom. Boldog családi pillanatokat megörökítve, csupa mosoly, csupa derű mindenhol...

Hogy mi a gond mindezzel?

Alapvetően semmi, hiszen az ember szereti a szépet, a jót - egészen addig, amíg ebbe a tükörbe, mármint a külvilág által állított tükörbe komfortosan tud belenézni...és itt kezdődnek mégis a problémák, hiszen ezek a közösségi média-tükrök olyanok, mint a csodapalotákban a torzító tükrök.  Nem a valóságot mutatják, hanem egyfajta fricskaként szolgálnak számunkra, amennyiben elhisszük, hogy a valóságról szólnak.
Valójában a valóság kicsit-nagyon torzított bemutatása folyik ezeken a felületeken és attól lehet mindez fájdalmas számunkra, hogy ezáltal saját hibáink, sikertelenségeink felerősödve kerülnek felszínre.

A közösségi médiában a mérce magas, hiszen a TÖKÉLETESSÉG maga. 

Önbizalom, önbecsülés, önértékelés 

Ön hogyan áll ezekkel?

Ha nem túl jól, óvatosan bánjon a közösségi médiával!
A másokkal való összehasonlítás akár inspirálhat is bennünket, hiszen mások sikereiből erőt is meríthetünk. Ez pozitív. 
Mi anyukák azonban különösen hajlamosak lehetünk arra, hogy nem csak magunkat, hanem a gyerekeinket is összehasonlítsuk mások gyerekeivel: bezzeg ő átalussza az éjszakát, milyen szépen megeszik mindent, nem láttam még hisztizni, és az anyukája sem olyan lestrapált stb. 
Ha mindez még nem lenne elég, ott van még a többi szerep is, amiben jó lenne megfelelnünk. Milyen jó lenne jó nőnek, vonzó partnernek lenni, "szexistennőnek". Munkaerőként vagy vállalkozóként pedig teljesíteni akarunk és milyen jó is lenne sikeresnek lenni ezen az életterületen is... Háziasszonyként pedig -sokaknak szürreális álom marad- a mindig rend, tisztaság tartása, a konyhaművészet gyakorlása a gyermekek, háziállatok mellett, nem beszélve az otthon csinosításáról. 

Hogy mi a megoldás?

•engedjük el a tökéletlenség illúzióját
•elégedjünk meg azzal, hogy "elég jó anyák" legyünk
•ne nézegessük mások életét sokat - ezzel frusztrálva saját magunkat
•fókuszáljunk a saját életünkre: rakjuk rendbe önmagunkat és tanuljuk meg értékelni mindazt amit kaptunk eddig az élettől
•legyünk nyitottak a változásra: lehet, hogy hamarosan új lehetőségeink nyílnak és mi is változhatunk

🍃Gondoljunk arra, hogy HÚS-VÉR emberek, anyák vagyunk, valódi élettel, valódi nehézségekkel és 
igenis mindennek ellenére vagy pont ezért 
JÁR NEKÜNK A BOLDOGSÁG!🍃